9.fejezet /I.

(Renesmee)

Vajon ki az? – dübörgött a szívem. S magamban ezek a kérdések mégjobban  dübörögtették a szívem. Talán Justin? – Belehalnék ha nem téphetném ketté a fejét. Viszont még mindig nagyon különös valami Justin-ban. De ha Jake… Ígérem … rögtön meleg, napsütöte ajkain fogok csüggedni…De egyáltalán ő az? A nap hátulról sütött be, az ajtón keresztül, szóval eséjem se volt látni azt a sötét alakot. És ha valaki más…

Leléptem a következő lépcsőfokra. A szívem már úgy dobogott hogy azt hittem kiesik a helyéről. Annyira leskelődtem hogy már majden kisetem a lépcsőről. Alice közbeszólt:

-      Nézd meg az az ajándékot! – Amikor fölmentem a szobámba az ajándék már meszáradt. Ezután meláttam a cimkén a nevet. Nem szóltam egy szót se. Majd meglátttam egy gyönyörű karkőtőt.

Leszaladtam majd átöleltem a sötét alakot. Szorítottam ahogyan csak tudtam, majd ő is átölet:

-      Köszönöm! – s szerencsémre az válaszolt akire gondoltam.