3. fejezet

(Renesmee)

Hirtelen Alice néni nyitotta ki az ajtót ( persze megzavarva minket).

-      Renesmee, lejönél egy percre? – mondta mintha nagyon deühös lett volna.

-      Persze – mondtam. A sejtésem beigazolódott. Alice néni télleg nagyon dühös volt. Lementünk a lépcsőn és a konyhánál megálltunk.

-      Azt hittem nem vagy olyan buta hogy egy vérfarkassal jössz össze – mondta.

-      Honnan tudod?

-      Láttam hogy Jacob-ba szeretsz és öszeházasodtok. Reméltem nem igaz. De már belé is szeretél.

-      Öszeházasodunk? – majd hirtelen mintha megált volna az ídő, gyorsan a számhoz kaptam a kezem és próbáltam egyre inkább kiüríteni a fejem.

-      Mi bajod van? – kérdezte.

-      Apa… - szerencsémre ha kimondtam ezt a rövid szót akkor már mindenki értette hogy apa gondolatolvasó képességére gondolok. De pár másodperc múlva Alice néni felkacagott.

-      Ezzel kellet volna kezdenem… apád szerencsére elment. Próbálj óvatosab lenni. Ha te télleg Jacoba szeretél óvatosan a csókolózással meg a többvel…Megérteted?

-      Mi? Apa elment? És mi az hogy a ,, többivel” ? Pedig már éreztem hogy apa a fejembe kutat.

-      Az nem apád volt.

-      Akkor ki?

-      Jacob.

-      Hogy?

-      Ha egy farkas beleszeret valakibe, és az a valaki viszonozza megkapja a farkas gondolatolvasó erejét így, látnak egymás gondolataiba.

-      Akkor nem apa volt?

-      Nem. Ezek szerint ezt Jacob sem tudta.

-      És te honan tudtad? – kérdeztem gyanakvóan.

-      Emily-tól.

-      És vámpírokra is hat?

-      Nem de mivel te félvámpír vagy rád igen. Télleg!- kiáltott fel- Azt elfelejtettem hogy amikor Jacob megérdezi hogy eljösz vele a falkához akkor mondj nemet. Megértetted?

-      Igen – feleltem.

Aztán visza mentem az emeletre Jake-hez. Elmondtam neki mindent. Aztán ölébe vett, és kiugrott velem együtt az ablakon. Megkérdezte hogy eljövök-e vele a falkához. Persze rögtön Alice-re gondoltam. De igent mondtam.

(Jacob)

Seth,Quil, Embry, Paul, Jered és Sam már nem voltak ott (egyszóval senki). Emily-től tudtuk meg hogy egy Keteti vámpírt üldöznek. Megkértem Nessiet hogy üljön le egy régi fatönkre. Legugoltam és bátorságot vettem. Megkérdeztem ismét a nagy kérdést:

-      Nessie, leszel a barátnőm?

-      Igen! – mondta majd megcsókoltuk egymást.